Csak Rómeó és Júlia

William Shakespeare, az angol reneszánsz legnagyobb alakja talán a világ leghíresebb drámaírója is egyben. Ha a legtöbb ember meghallja ezt a nevet, egyből egy tragédia jut eszébe, ami nem más, mint a Romeó és Júlia. A színdarab minden emberre nagy hatással van, misem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy számos színházi adaptáció, feldolgozás készült belőle; volt, aki „happy end”-et képzelt a végére, volt aki csak modernebb környezetbe helyezte a szereplőket, vagy csupán megfilmesítette cselekményt. Természetesen a zene világát sem kerülte el ez a méltán nagyhírű szerzemény. Feltehetjük tehát a kérdést: „Hányféleképpen lehet elmesélni ezt a történetet?”. A válasz pedig: „Számtalan módon…”

Nekünk, 11.B-seknek megadatott az a lehetőség Nagy Péterné magyar tanárnőnk által, hogy egy cseppet sem hétköznapi, de annál frappánsabb és érdekfeszítőbb feldolgozást, színdarabot tekinthessünk meg. Neki ezúton is szeretnénk megköszöni ezt az élményt!
A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház pár színésze elutazott iskolánkba, hogy bemutassák osztályunknak a ’Csak Rómeó és Júlia…’ című előadással egybekötött beavató programjukat, melyet jó alkalomnak találnak arra, hogy a diákokkal közösen megvitassák a történetmesélés különböző módjait, egy színpadi mű kapcsán felmerülő dramaturgiai megoldások lehetőségét, összehasonlítva a diákok eddigi olvasmány- vagy filmélményükkel, vagy korábbi színházi élményükkel. A darab címe is mutatja, hogy itt a hangsúly nem a díszleteken és a zenei és egyéb technikai megoldásokon van, hanem a két szerelmes pár érzésein, így a diákok jobban tudnak azonosulni a főhősökkel. Rómeó és Júlia szerepében Barsi Márton és Madák Zsuzsanna voltak, többi szerepet osztályunk diákjai játszották, így ez az előadás még inkább felejthetetlenné vált számunkra, hiszen mi magunk is részesei lehettünk.

Miután a tragédia cselekményén ’végig szaladtunk’, megvitattuk az előadókkal az észrevételeinket és beszéltünk különböző dramaturgiai megoldásról, ami a mi véleményünk szerint meglepő volt. Ilyen volt például, hogy a mű modernebb környezetbe került, a díszletek egyszerűsége vagy akár a szereplők jelmeze. Ezt követően kipróbálhattuk, hogy milyen dramaturgnak lenni, hiszen a következő ’feladatunk’ az volt, hogy találjunk ki egy teljesen más végkifejletet. Ebből aztán nagyon érdekes és kreatív dolgok születtek, de talán mindegyik megállná a helyét egy színpadi feldolgozásban.

Az előadás sikere nemcsak a kimagasló színészi teljesítményen múlt, hanem a szereplők közvetlenségén, és azon hogy mi is részesei lehettünk ennek a darabnak, ami így teljesen felejthetetlen marad számunkra. Köszönjük tehát ezt a nagyszerű élményt a Hevesi Sándor Színház színészeinek, és mindenkinek, aki részt vett ezen beavató program megszervezésében!

Dávid Ádám
11.B osztályos tanuló