Részlet az igazgatói beszédből:
Kedves Ballagó Diákok!
Minden évben eljön ez a várva várt nap, a ballagás napja, amely azonban mégis mindig más, hiszen minden évfolyam, minden ballagás más színt hoz az iskola történetébe – és a mi szívünkbe is. Örök igazság azonban, hogy ez a búcsú nem csak a vége valaminek, hanem a kezdete is egy új, ismeretlen, de izgalmas útnak.
Ahogy itt álltok ünneplőben, virágokkal, tele reményekkel és talán egy kis izgalommal is, eszembe jut, amikor először léptetek be az iskola kapuján. Emlékeztek még? Akkor még minden új volt: az épület, a tanárok, a szünetek rendje… és persze a dolgozatok gyakorisága is. Most pedig itt vagytok az érettségi kapujában. Ma még utoljára leültetek a feldíszített termetekben, de lassan emlékké válnak a folyosói nevetések, a titkokkal teli padok, a tanórai megpróbáltatások.
Kedves Fiatalok!
Szent-Györgyi Albert gondolatával csak egyetérteni tudok: Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.
Tudom, hogy az élet most hív Bennetek. Egyre nagyobb szabadságot kaptok, ami egyszerre lehetőség és felelősség. Lesznek napok, amikor minden könnyűnek tűnik – és lesznek olyanok is, amikor nehéznek. Higgyétek el, mindkettő kell. Így fogtok fejlődni, így találjátok meg az utatokat.
Ahogy egy angol közmondás mondja: "The best way to predict your future is to create it." A legjobb módja annak, hogy megjósoljátok a jövőtöket, ha ti magatok hozzátok létre.
Higgyetek magatokban! Keressétek az utatokat, de ne féljetek újratervezni, ha szükséges. Maradjatok kíváncsiak, nyitottak, és őrizzétek meg azt az értékrendet, amit az elmúlt években itt szereztetek. És végül: ne felejtsétek el, honnan indultatok. Ez az iskola, ezek a falak, ezek az emberek – mind a történetetek részei maradnak.
Sok sikert, bátorságot és boldogságot kívánok nektek a további utatokhoz! Ha néha úgy érzitek, elbizonytalanodtok: térjetek vissza ide – akár csak gondolatban is –, mert itt mindig lesz számotokra egy ismerős pad, egy régi tanterem, és talán egy tanár is, aki még mindig hisz Bennetek.
Köszönöm, hogy részese lehettem gimnáziumi utatoknak.
Némethné Rádl Krisztina |
Fotók: Mogyoróssy Csongor, Czupor Szilvia
