Osztályfőnök: Németh Andrea
Létszám: 24 fő
Balassa Léda, Baranyai Ákos, Bognár Vivien, Dombi Kristóf, Erőss Ábel, Grádvohl Kristóf, Grau Gergő, Hende Mira, Kalauz József, Marian Raul, Molnár Fanni, Mörcz-Horváth Áron, Nagy István, Nemes Nikolett Jázmin, Németh Botond László, Szabó Martin, Szélesi Róbert, Szemes Lucas Matthias, Takó Levente, Varga Jenő Benedek, Varga Johanna, Varga Vivien, Viszket Domonkos Hunor, Wentz Martin
Jeles: Horváth Letícia Mária
Tantárgyi dicséretek:
Angol nyelv: Takó Levente
Fizika: Németh Botond László
Osztálykirándulás – avagy egy nap, amikor még a tanárok is majdnem kikapcsoltak
Az osztállyal egy szuper kiránduláson vettünk részt Tihanyban. Már a busz indulásakor lehetett érezni, hogy ez nem egy unalmas „nézzük meg a kavicsot” túra lesz. A hangulat már reggel a buszon felért egy fesztivállal: énekeltünk, nevettünk, és természetesen volt legalább egy ember, aki már félúton elhasználta a rágcsakészletét.
Elsőként egy kilátóhoz sétáltunk fel – szerencsére nem kellett hegymászó-felszerelés, mert a túra kb. annyira volt megerőltető, mint felmenni a harmadikra suli után. Viszont a kilátás megérte, mert a Balaton tényleg képeslapra kívánkozott, és persze mindenki fotózott mindenkit minden szögből. Aztán jött a Tihanyi Bencés Apátság, ahol megnéztük a gyönyörű templomot és meghallgattunk néhány érdekes történetet, amiből mindenki pontosan egy dolgot jegyzett meg: „itt visszhang van”. Ezután a panoptikumban viaszfigurákkal szemeztünk, némelyik annyira élethű volt, hogy legalább hárman megijedtek tőlük. A balatonfüredi Bodorka Balatoni Vízivilág Látogatóközpontban pedig felfedeztük a halak világát, és megbeszéltük, melyik hal nézne ki jól egy akváriumban otthon (nem, nem vittünk haza egyet sem). A nap fénypontja viszont egyértelműen a szabadidő volt Balatonfüreden. Na, ilyenkor szabadul el igazán a pokol: az osztály szétszéledt, mintha egy kincses térképet követtünk volna. Volt, aki fagyira vadászott, mások szuveníreket vettek, és akadt olyan is, aki húsz percen keresztül próbált meggyőzni egy eladót, hogy az a kulcstartó biztosan olcsóbban is megvehető...
A kisvonat vidáman zakatolt velünk, mi meg úgy viselkedtünk rajta, mintha legalábbis a hullámvasúton ülnénk. A buszutazás hazafelé is buli hangulatban telt, még a sofőr is dudorászott, pedig szegény valószínűleg csak csendre vágyott. A kirándulást egy klasszikus Burger King-es vacsorával zártuk Veszprémben, ahol mindenki megkapta a jól megérdemelt menüjét, és boldogan, de fáradtan dőltünk hátra – na, meg persze posztoltunk mindent. Összességében: jó társaság, szép helyek, sok nevetés, és egy rakás emlék. Már csak azt kell eldönteni, mikor megyünk legközelebb!
Horváth Letícia Mária |
