Január 15–16. között került megrendezésre a Magyarországi Diáklaborok Egyesülete rendezésében egy kötetlen baráti megbeszélés, a laborhálózat jövőjét alakító műhelymunka és a tavalyi évet lezáró közgyűlés. A Selye János Diáklaborhálózat programban harminc diáklabor fejlesztése zárult le a Magyarországi Diáklaborok Egyesülete és a Nemzeti Innovációs Ügynökség közreműködésével. Ez hét konzorcium huszonhét helyszínén és három új diáklaborban valósult meg jelentős eszközfejlesztéssel és szakmai programokkal. Az említett 30 diáklaborban 225 tanárkolléga 2141 foglalkozáson 22 057 diákot foglalkoztatott. Az Egyesület azon dolgozik, hogy ezek az intézmények fennmaradjanak és folyamatosan fejlődhessenek. Érdekes volt látni, hogy projekt „szívét” jelentő laborvezetők hogyan képzelik a (közeli) jövőt. Az Innopod Solutions Kft. ügyes moderálásával arra a kérdésre kerestük a választ, hogyan tudja az MDE elősegíteni, hogy a laborok minél hatékonyabban és jobban érjék el kitűzött céljaikat. Szóba kerültek a kapcsolatok, a képzések, a tapasztalatmegosztások, a forrásteremtés, ezek elosztásának módozatai. Ezeket priorizáltuk, majd csapatokra oszlottunk, és kidolgoztuk a részleteket. Én a szakmai tudásmegosztás, illetve a mobillaborhasználatot kialakító csoportban dolgoztam. Természetesen, ahogy az kell, megváltottuk a világot. De komolyan: átgondoltuk azt, hogy az Egyesület honlapján kellene rendszerezni a szerzett eszköz, tananyag, jó gyakorlatok adatbázisait, a mobillabor kitelepülésekhez szervezünk egy lelkes csapatot, és átgondoljuk a legoptimálisabb módját mozgatásának.
A közgyűlésen a tavalyi pénzügyi beszámoló ismertetése és elfogadása után az idei terveket ismertette a vezetőség, valamint megújult a menedzsment, és tagdíjnövelést szavaztunk meg, majd bejelentésre kerültek a „Selye II” pályázat részletei.
Nagyon hasznos kis műhely volt, és a farkasordító hideg ellenére is emberi időben hazaértem.
Takács Attila |