Mikroműanyag projekt
Tartalmi összefoglaló:
Munkám során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az interneten unalomig ismételt, de kész tényként elfogadott állítás: „a mikroműanyag még a Himalája havában, a felső légköri esőfelhőkben, az ivóvizünkben is jelen van – de semmi baj, mert forralással eltávolítható”, vajon igaz-e?
Nyolcadikos diákként városunk gimnáziumának tehetséggondozó szakkörén nyílt lehetőségem méréseket végezni. Először is mikroműanyag frakciót hoztam létre: vágással, darálással, majd amikor ez nem vezetett eredményre, csiszolópapír használatával. A csiszolmány mérettartományát mikroszkóp nagyítású kamerával, annak mérőhálójával azonosítottam be: 0,1 mm (és ennél nagyobb) méretű szemcséket láttam. Vízmintákat (csapi ivóvíz) vizsgáltam fénymikroszkóppal: tárgylemezen (fedőlemezes lefedéssel), illetve Bürker-kamrával. Megfigyeltem természetes állapotában (nem sikerült műanyag részecskéket beazonosítani), illetve az általam létrehozott (csiszolt) reszelménnyel is. Észleléseimet hajszárítóval beszárított mintákkal is kiegészítettem, de itt sem láttam műanyagrészecskéket. Ez akár jó hír is lehet (az alkalmazott 1000 szeres nagyításon). 420 nanométeres hullámhosszon mérő fotométerrel is végeztem megfigyeléseket. Kétszeres desztillálással desztillált vizet készítettem. Hogy kalibráló görbét tudjak felvételezni, meghatározott tömegű műanyagcsiszolati port mértem le Sartorius mérleggel. A porokat 100 cm3 – es mérőlombikba mostam, majd 10 cm3-es térfogatú küvettákban a kétszeresen desztillált vízhez képest a pormintákat tartalmazó oldatok adszorbanciáit mértem. A kalibráló görbe, sajnos, csak rézben igazolta reményeimet: volt néhány mérési pont, ahol „nem passzolt” az elvárásokhoz az adszorbancia. Megbeszéléseink során arra jutottam, hogy vagy az átmosás a mérőlombikba nem sikerült megfelelően, vagy a küvettába öntéskor nem volt megfelelő a felkeverés (mivel a műanyag vízben oldhatatlan, ezért el kell egyenletesen oszlatni a közegben, hogy megfelelő legyen az adszorbancia). Vizsgálataink során a kecskeméti Piarista Gimnáziummal együttműködve fluoreszcens mikroszkópos megfigyeléseket végeztünk online. Sajnos, beazonosítható mikroműanyag szennyezést itt sem sikerült megfigyelnünk.
A Savaria Egyetemi Központban (Bátorfi János doktorandusz úrral) a víz beszáradása után maradó anyagot, vízforraló vízkőkaparékot és PET palack reszeléket figyeltünk meg. Sajnos, elektronmikroszkópos adatokat minta előkészítési okok miatt nem kaptunk, de fénymikroszkópos képeket fényképeztünk. Az értékelés még újabb kutatásokat igényel, mert az alakzatok nem egyértelműek.
Járomi Levente |
Mézga projekt
Béres Attila |
